Megpróbálom folytatni a blogot, nem könnyű, mert kisebbfajta depresszióval küzdök, remélem, ennek nagyrésze múlandó tavaszi fáradtságból ered.
Hálistennek úgy néz ki, a tüdőm rendben van, még március 14-én el kell mennem ct-re, remélem, csak a régi, gyógyult tüdőgyulladásokból megmaradt hegeket mutatja ki.
A Korányi Kórház 50%-os sikert aratott nálam, isteni volt a levegő, egyszer sem kellett a hörgőtágító spray-t használni, az óriási teraszon lehetett bagózni, lelkiismeretesek voltak az orvosok, nos, ezek voltak a pozitivumok. Ezzel szemben a hatágyas kórteremben 50%-os volt az etnikai összetétel, aminek nem kellett volna ab ovo rossznak lenni, de mégis az volt :(. Súlyosbította a helyzetet, hogy a közismert családi összetartás min. 15-20 látogatót jelentett, akik egyszerre jelentek meg, kisebbfajta boldog happeninget rendeztek, a gyerekek bújócskáztak, kergetőztek a kórteremben, a felnőttek 125 decibellel kommunikáltak és illatoztak :(. Ráadásul engem kishíjján megvertek, mert azt mondtam a folyosón az egyik betegtársnak, hogy jézusom, ezek elfoglalták az egész kórtermet, és egy kb. 8 m-re lévő férfi meghallotta (akiről ránézésre nem volt megállapítható a hovatartozása), és elkezdett üvöltözni, hogy minden beteg egyforma, csak az egyikhez több látogató érkezik, mint a másikhoz. A zajra kijött a kórteremből egy ruhásszekrény méretű rokon, akit ugyancsak felvilágosított az őket ért sérelemről, aki felhorgadva nekiindult, hogy melyik mondta ?! (Ketten ültünk a padon.) Én rájuk sem nézve, reszkető inakkal kihúztam a lépcsőházba, még szerencse, hogy 1-2 méterre volt, és gyorsan leszaladtam a parkba. Órákig szívtam a jó levegőt, vacsoráig fel sem mertem menni :(.
A wc kishíjján koedukált volt, a három fülke egyikét a szembenlévő 11 ágyas kórterem férfiközönsége használta, többségük alkoholista és/vagy hajléktalan volt, leírhatatlan volt a mocsok és a húgyszag :(. Szerencsére járóbetegként (mint egy nyomkereső indián) felderítettem az óriási épületben, hol vannak a bejáró látogatóknak, dolgozóknak lévő wc-k, amiket nem tartanak kulcsra zárva, és oda el tudtam menni.
Kedden mentem be a kórházba, péntek délután hétfő délelőttig kimenőt kaptam, akkor volt egy ekg és egy tüdőröntgen, ismét kimenő kedd délelőttig, akkor vizsgálat, kimenő csütörtök délig, ekkor megkaptam a zárójelentést és hazacuccoltam. A négy ott töltött nap fejében fizettem 10 napot, de nagyon meegérte! Álmomban sem jöjjön elő a Korányi!
