Közkívánatra visszatettem a pálkövei képeket, a balatonfüredi valóban nem volt élvezhető a képek mérete miatt. Megtekinthető - kissé csökkentett számban ugyan - a képtárban :).
Szóval az élményekről. Sokat levont az élvezkedésemből, hogy csak csökkentett üzemmódban élvezhettem a wellness nyújtotta gyönyöröket, mivel nagyon vigyáztam a fülemre. Így teljesen kihagytam az élményfürdő legnagyobb medencéjét, ahol nyakzuhany és sodrófolyosó volt, kihagytam a 14 m hosszú úszómedencét és csak 5-5 percig mertem a szaunában maradni, mert nem tudtam, mit szól a félig még gyulladt tüdőm hozzá. Azért így is jó volt, élveztem a szauna után a hideg zuhanyt (óvatos has és popó betolásokkal), a jégkását, 15-20 percekre beültem B.-vel a sóbarlangba, ez ugyan dög unalom, de remélem, használt, kihagytam a konditermet, mert a kondim még nem tartott ott, hogy kingyoljam magam :), kihasználtam viszont a pezsgőfürdőt, jól megverettem magam alulról, több féle módon is. A legklasszabb az volt, amikor hanyatt fekve lehetett a teljes testen élvezni az erős vízsugarakat, de amikor vége volt, úgy tudtam visszatápászkodni, mint a hátára fektetett teknősbéka. Ja, egyébként jól szuperált a gyurmaszerű füldugó, a drága fürdősapkát viszont ki se próbáltam.
Hálistennek, nagyon kellemes, koratavaszi idő volt, sétálgattunk reggelenként a parton, gyönyörködtünk a tájban, a mólórengetegben, a kacsákban, a sirályokban. Szép volt. A félpanzióba az ebéd nem tartozott bele, így délben kétszer is besétáltunk a hajókikötőhöz, ott egy kis kaptató után felfedeztünk egy nyitvatartó kis éttermet, Muskátli nevezetűt, ott ebédeltünk, B. cigánypecsenyét és hecket, én mind a két alkalommal velős pirítóst és baracklekváros palacsintát. Isteni volt, mint utóbb kiderült, ez egy híres helyi nevezetesség (mármint a velős pirítós), minden második betérő ezt rendelte, sőt az ellenőrzést végző fináncoknak is ezt ajánlotta fel a tulajdonosné az ellenőrzés befejeztekor. A reggeliket és a vacsorákat is beleszámolva, nem volt egy kimondottan fogyókúrás program.
Utolsó nap 11 óráig el kellett hagyni a szobát, így volt idő átmenni Pálkövére körülnézni. Elhülve láttuk, hogy belül az utcafront felől jó nagy égésfoltok vannak az avarban, nem tudjuk, hogy került oda, szilveszteri petárdázók voltak-e, vagy valaki csikket dobott be?! A háztól elég távol voltak ugyan, de azért meghült bennünk a vér. Az eső oltotta el, mert a bokrok alatt sokkal nagyobbak voltak a foltok. Basszus!
Pestre visszatérve elmentem a háziorvoshoz, elmondta a rémtörténetet a január 17-i eseményekről, (a diagnózist kiegészítette hátsó fali infarktusközeli állapottal), azt mondta, egy hajszál vagy még annyi sem választott el attól, hogy B.-t ma már nem özvegynek hívják... Voltam a fülésznél is, szépen gyógyulgat a fülem is, már kezdem visszanyerni a hallásomat. A fülcseppeket azért még folytatni kell, egy hét múlva kontroll, hétfőn labor, csütörtökön tüdőgyógyász.
És ami a legfontosabb, holnap tartjuk Andris 6. születésnapját, fényképeket még délután teszek fel a képtárba. Kiesett egy tejfoga, így foghíjasan fogja ezer wattos mosolyát villogtatni :).
Menü a kedves érdeklődők kedvéért: tárkonyos borjúragu leves, egyben sült disznócomb pirított gombával, sült krumplival, párolt zöldségekkel és az elmaradhatatlan tejfölös szósszal, valamint a leányunokák fő kedvencével, a savanyú uborkával :). Eszterházy torta (a Jégbüféből) tüzijátékkal és gránátalmás ananász fejezi be az ünnepséget.
Az ünnepelt a Thomas játékok közül a kikötői szettet kapja tőlünk.
