A rég megboldogult iNteRNeTTO portálon „egy lány” nevű nick 1998 májusában „Ó, a Balaton, régi nyarakon...” címmel nyitott egy nosztalgiatopicot, a következő bevezetéssel: Ismeritek azt az érzést, amikor korán reggel a déli parton még érezni a talpatok alatt a kis homokdűnéket és csak ti álltok a napsütésben, egyedül a vízben?
Nagy sikere lett az emlékek felidézésének. Én is közkinccsé tettem emlékeim esszenciáját:)
„Ismeritek Pálkövét, világváros Révfülöp és Balatonrendes között? 25 éve minden nyáron ott nyaralok, azóta sem tudtam betelni vele. Magamban úgy hívom, édes Pálköve :). Kedves kis öbölben van a strand, nappal fürdés, napozás, sötétedés után a fiatalok és a pecások kedvenc tartózkodási helye. És teleholdkor az ezüsthíd! És az elhagyott kőbánya, a teherhajó kikötő, a szederbokrok a szúnyogokkal, a finom érett szeder íze, a badacsonyi borok! Sok-sok flekken, bográcsgulyás, nyársonsült szalonna! A gyerekek, ahol felnőttek, a fák, amikre felmásztak és nem estek le, az ecseri templomrom, a hajdani savanyúvíz forrás, ez mind-mind az édes Pálköve...”
Megtalálta a topicot a lányom is, ő is emlékezett:
“Balaton? Mióta az eszemet tudom,
A mi nyaralónk Pálkövén van! A szüleim pont ott dekkolnak most. Nagyon irigylem őket... Emlékszem, annak idején Kővágóőrsre mindig azért jártunk be, hogy friss (meg bármilyen) kenyeret kaphassunk. Végülis több órás sorban állás után (vagy csak nekem tűnt mindig annyinak?) szó szerint tűzforró kenyeret kaptunk...
A múlt héten 4 teljes napot lent tudtam lenni a Balcsin.






