Ó, a Balaton, régi nyarakon...

A rég megboldogult iNteRNeTTO portálon „egy lány” nevű nick 1998 májusában „Ó, a Balaton, régi nyarakon...” címmel nyitott egy nosztalgiatopicot, a következő bevezetéssel: Ismeritek azt az érzést, amikor korán reggel a déli parton még érezni a talpatok alatt a kis homokdűnéket és csak ti álltok a napsütésben, egyedül a vízben?

Nagy sikere lett az emlékek felidézésének. Én is közkinccsé tettem emlékeim esszenciáját:)

„Ismeritek Pálkövét, világváros Révfülöp és Balatonrendes között? 25 éve minden nyáron ott nyaralok, azóta sem tudtam betelni vele. Magamban úgy hívom, édes Pálköve :). Kedves kis öbölben van a strand, nappal fürdés, napozás, sötétedés után a fiatalok és a pecások kedvenc tartózkodási helye. És teleholdkor az ezüsthíd! És az elhagyott kőbánya, a teherhajó kikötő, a szederbokrok a szúnyogokkal, a finom érett szeder íze, a badacsonyi borok! Sok-sok flekken, bográcsgulyás, nyársonsült szalonna! A gyerekek, ahol felnőttek, a fák, amikre felmásztak és nem estek le, az ecseri templomrom, a hajdani savanyúvíz forrás, ez mind-mind az édes Pálköve...”

Megtalálta a topicot a lányom is, ő is emlékezett:

“Balaton? Mióta az eszemet tudom, minden nyáron ott voltam. Sokáig sátraztunk, aztán - számomra varázsütésre - felépült egy ház is. Elképzelhetetlen a nyár Balcsi nélkül. Még akkor is, ha csak hétvégekre járhatok le, ilyenkor péntek délután, meló után felcsapom magam a háromnegyed hatos gyorsra a Déliben, és jó pár órás zötykölődés után a vonat egy nagy jobb kanyarral megérkezik Akarattyába. Innentől kezdve ez már egy másik világ. A vonat ablakából kinézve arcodba csap a szél, hozza az illatokat, a napot, a meleget, a strandok zsivaját, a vonat kattogását. A NYARAT, és vele a régi nyarak összes emlékét, és az új várható izgalmát. És végre megérkezel nyakig izzadtan, kimerülten, de nem számít, mert perceken belül bemerülhetsz az utánozhatatlanul zöld vízbe, látod a Badacsony mögött lebukó nap utolsó sugarait, és minden fáradtság, stressz, ostoba emberek ostoba hőzöngései lemosódnak rólad, és csak azt érzed, hogy végre otthon vagy. Sosem nyaraltam tenger mellett, sem az Adrián, sem a Csendesen, sem sehol. Nem is hiányzik. A balatoni "sárpocsolya" egyetlen percét sem adnám a Pacific Ocean melletti fíling hónapjaiért. Csak szánni tudom azokat az embereket, akik ezt nem értik meg. Mert ezt az élményt nem képesek átélni. Sőt még belerondítani sem tudnak.

A mi nyaralónk Pálkövén van! A szüleim pont ott dekkolnak most. Nagyon irigylem őket... Emlékszem, annak idején Kővágóőrsre mindig azért jártunk be, hogy friss (meg bármilyen) kenyeret kaphassunk. Végülis több órás sorban állás után (vagy csak nekem tűnt mindig annyinak?) szó szerint tűzforró kenyeret kaptunk...

A múlt héten 4 teljes napot lent tudtam lenni a Balcsin. Minden összejött: rokonok által "elfoglalt" nyaraló, így sátrazás, és eső(k)... De közben: kövön sült hús, vörösboros marhapörkölt, babgulyás (na, ebbe esett bele az eső...), és még a tojásos lecsót is megettem! :)