Alkotói válság :)

Az első lendületben kiírtam magamból néhány sztorit, és most itt ülök kiürülve :) Mi legyen a blogom fő mondanivalója? Emlékek, anekdóták vagy napi kis színesek? Az biztos, hogy nem lesz, hogy csak neked írom meg, kis naplóm :) A férjem egyébként is csak fanyalgott a blog ötletére, hogy majd biztos róla fogok panaszkodni :) Mondtam, hogy így ismersz? Jobb azt élőszóval, dinamikusan :)

Szóval nem tudom, hogyan tovább.

Ráadásul megtalált valami kósza vírus, hőemelkedésem van, ráz a hideg, fáj a torkom, rossz a közérzetem, pompás-pompás-pompás...

Zwieder vagyok, az előbb néztem felvételről a Perry Mason sorozatot, dög unalom. Felvettem már vagy huszat a septopboxra (T-Home TV), de valószínű kitörölöm, mielőtt megtelik a vincsi. Kell a hely a Thomas részeknek, ezt meg a Minimax ontja, csak az a baj, hogy az onokák szeretnek egy részt ötször tízszer is megnézni, arra nekem nem lesz helyem, hogy hónapokig tároljam. Az a feneség, hogy elvileg hetven óra hely van a vincsin, mások szerint csak negyven, de nem lehet ellenőrizni a telítettségét.

Na itt tartok.

Vasárnapi ebéd az érdeklődők kedvéért: marhahúsleves grízgaluskával és a karácsonyról maradt töltöttkáposzta, továbbá frissen sült lekváros papucs bolti mirelit leveles tésztából és az elmaradhatalan gránátalmás ananász. A főcukrász azt tervezte, hogy a maradékot becsomagoljuk az unokáknak, de Andris másképp döntött és nem lett maradék:)

Jut eszembe, feldobta a talpát a hiper-szuper mikróm, alig négy és fél évesen, annakidején kb. ötvenezer volt... Nagy kérdés, tudják (akarják-e) javítani, elvileg tíz évig kellene alkatrészt biztosítani, nadehát az elv és a gyakorlat :(.